A mai fekete és barna dobermann története az egérszürke szukánál, Schnuppe-nál kezdődik. A német Friedrich Louis Dobermann kutyája volt, aki a fajta névadója és alapítója. 1834 és 1894 között élt az Apolda nevű türingiai kisvárosban. Herr Dobermann a saját munkájához, személyes védelmére keresett egy különösen éber és szigorú kutyát. Máig rejtély, hogy milyen szakmája volt. Egyesek szerint adóbehajtó, éjszakai őr, rendőr vagy sintér lehetett. Az biztos, hogy a doberman városi sintérkutyaként is dolgozott, ennek megfelelően joga volt ahhoz, hogy a kóbor kutyákat elkapja és megölje, amennyiben a gazdája nem került elő.

Azoknak, akik szeretnének dobermannt tartani, tudniuk kell, hogy ez a fajta elsősorban nem házikedvenc, hanem őrző- és védőkutya. Jelleme ennek köszönhetően bátor és erős. A dobermann megfélemlíthetetlen, nem meglepő tehát, hogy munkakutyaként a rendőrségnél és katonaságnál is gyakran alkalmazzák. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy agresszív lenne.

A dobermann szőrzete rövid, kemény, sűrű és sima. Különösebb ápolást nem igényel, azonban szőrét legalább hetente egyszer érdemes kikefélni. Már csak azért is, mert hajlamos a vedlésre. Fogait is ajánlott hetente 1-2 alkalommal megmosni, de tisztító hatású rágókát biztosíthatunk a számára. Valamint a fül rendszeres tisztítása is javasolt, a gyulladások és a különböző betegségek hatékony elkerülése érdekében.